Maszájok földjén…

Kenya…  Sokat hallunk erről az országról természetfilmek, útikönyvek leírásai által. Rengeteg embert magával ragadott már Afrika eme sokoldalú és csodálatos országa,végtelen szavannáival,az óceán hullámaival, állatvilágával. Mi is ennek szellemében keltünk útra, hogy megtapasztaljuk az előttünk járó utazók által leírt, felfedezett „Fekete Afrikát”.

Budapestről indulva, Amszterdamon át érkeztünk a nem éppen kényelmes repülőn Nairobiba. Az esős évszak végén magas páratartalom, és enyhén borongós idő fogadott minket. Sietnünk nem kellett, mivel röpke öt óránk volt a belföldi járat indulásáig, így kényelmes reggeli kávézás után, átadtuk magunkat a reptéri várakozás unalmas perceinek. Hihetetlen eső kerekedett! A transit váróból figyeltük és kezdtem elbizonytalanodni a túra időpont választásának tekintetében. Az eső elállt, és egy órás repüléssel megérkeztünk Mombasaba, ahol csodálatos napsütéssel, kiváló szedvicsekkel és nagy mosollyal várt minket Emese! Új erőre kapva autóba ültünk és folytattuk utunkat, először Diani beachre, majd tovább Simoni kikötőjébe. A három órás autó út második fele már kellemesebben telt, a sok látnivaló és a beszerzett Tusker márkájú sör hatására, Andor barátunk szórakoztatott minket. A kikötőben megrohantak bennünket a gyerekek, édesség osztás közben pakoltuk felszereléseinket, és naplementében hajóztunk át Wasini szigetre.

Megérkeztünk! Gyöngyöstől számolva 27 órát utaztunk, hát megérte!
Mesébe és reklámfilmekbe illő látvány fogadott . Az apály miatt a fahajó a korallszirt elé tudott kikötni, így vízbe lépve kellett kisétálni a fehérhomokos partra. Kedves emberek, csendes nyugodt búvárbázis, és mennyei vacsora várt ránk. Természetesen  Tuskerrel mostuk le az út porát. A következő öt napban a nemzeti park területén lévő merülőhelyeket fedeztük fel Billy és Malik segítségével. Az élővilág érintetlen, hihetetlenül gazdag a makrovilág, és színesek a korallok. Melegvízben /27 celsius/, kisebb-nagyobb áramlásban zajlottak a zömében sekély merülések. Rózsaszín korallok, csikóhalak, angolnák, tengeri kígyó, kék és sárga murénák, delfinek és íjhalak látványatette emlékezetessé az itteni csobbanásainkat. Egyik reggelen, kellemesen bambán, a tengeralatti létezés lassúságával úsztunk, mikor Orbán Tomi barátunkat felszólítás nélkül megtámadta egy kb hat kilós Triggerfish. Ez a hal nem tűri jól ha valaki betéved kis magánterületére, így ezt egy erőteljes fejtetőre mért ütéssel kombinált harapással jelezte is társunknak. Hihetetlen szerencséje mind Tominak, mind a csoportnak,hogy volt köztünk egy ninja / Andor birtokolja ezt a képességet/ aki azonnal be is bújt Dani mögé, így a hal nagyobbnak látta őket és megfutamodott. Hát Tamás sérülése nem volt kicsi, de szerencsére veszélyes sem. A fejtetőt felszántotta a fogaival a kis bestia. Társunk hősiesen, és profi búvárhoz méltó módon kezelte a helyzetet, az attakot követően felszínre emelkedett az egyik vezetőnkkel, és lekezelték a sebet. Gratulálunk Tamás! Te vagy az első sebesült a VadVilág Búvárklub történetében! Wasinin töltött napjaink alatt bejártuk az ott lévő két halászfalut, valamint az őskövületekből álló szárazföldi korallkertet. Egy lustálkodós hét után elhagytuk a szigetet, sétáltunk Mombasaba, megnéztük a Jesus erődöt, valamint a helyi piacot. A túra utolsó három napján az East Tsavo és az Amboseli nemzeti parkokat autóztuk be, egy nyitott tetejű mikrobusszal. Amerre néztünk állatokat, és változatos, hamisítatlan afrikai tájat láttunk. Az út szélén zsiráfok legelésztek, a mezőkön elefántcsordák kóboroltak, antilopok különböző fajtái között kapkodtuk a fejünket. Néha megpillantottunk egy- egy” Pumbát”/varacskos disznó/is, de volt viziló, strucc és a távolban oroszlán is. Az utolsó földi édenkertek egyike ez a hely. Szafarink csúcspontja volt mikor a Tanzánia és Kenya határánál lévő táborba megérkezve, megpillantottuk a felhők közül kibújó Kilimandjaro hófedte csúcsát. Majd később délután a medencéből is csodálhattuk, hát szerintem ez a kép mindannyiunknak bevésődött az emlékezetébe. Utunk végére, nem rövid autózásssal érkeztünk Nairobiba, ahol szállodában töltöttük az utolsónak vélt éjszakánkat.
Reggel elköszöntünk a reptéren kísérőnktől Emesétől, és megkezdődött hazautazásunk kálváriája.

Végül egy napot késve/ műszaki hiba miatt nem indult a gép/, fáradtan, de már újfent jókedvűen érkeztünk meg Budapestre,ahol viszont hiába vártuk a csomagjainkat.
Néhány nap múlva,és kb kétszáz telefon után elveszett értékeink is befutottak, így kijelenthetem, hogy teljes létszámban és egészségesen hazatértünk.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.